Nevezetességek, látnivalók

Újvidék főterét, a Szabadság teret díszíti a Mária Neve római-katolikus templom. A török elől menekülve több tehetős katolikus költözött Újvidék környékére, ám vallásukat mindössze egyetlen templomban gyakorolhatták. A város első római katolikus temploma 1742-ben épült, ez egy kisebb templom volt, ami később áldozatul esett a forradalomnak 1849 júniusában. Habár a leégett templomot felújították, a város katolikus lakossága nem volt maradéktalanul elégedett. Ők kezdeményezték egy új templom építését a réginek a helyén, méltót a királyi város címhez. Molnár György építész tervei alapján 1892-ben megkezdődtek a munkálatok, melyek 1894-re fejeződtek be. Megépült az 52 méter hosszú, 25 méter széles és 22 méter magas templom, amelynek harangtornya 72 méter magas. A Mária Neve templom lett a város legnagyobb temploma. Hatalmas mérete miatt gyakran nevezik katedrálisnak. Belül gyönyörű festett ablakok, az oltárnál pedig Szent István és Szent László néznek le ránk. 

A Várnak jelentős szerepe volt a magyar történelemben. A római korban Cusumnak, majd Acumincumnak nevezett település volt itt. A Várat 1237-ben említették először Peturwarod néven (az uradalom birtokosa a Bánk bánból is ismert Petur bán volt).1463-ban ott kötött szövetséget Mátyás király Velencével a török ellen. 1526. júliusában a várost majd a várat is elfoglalta a török. A most is álló péterváradi várat 1692-ben, I. Lipót német-római császár idejében kezdték építeni, méghozzá az előzőleg ott álló középkori magyar vár helyén, amely a ciszterci apátság köré épült. A török elleni védővonalban (1694-ben rövid időre bevették a törökök) kulcsszerepet kapott vár építése 1780-ig tartott. Állandó őrséget már 1702-ben létesítettek, amely magyar huszárszázadból és szerb hajdúkokból állt. Közvetlen közelében aratott nagy győzelmet Savoyai Jenő a török felett 1716. augusztus 5-én. A vár védőinek, akik hűek maradtak a magyar kormányhoz, jelentős helye volt az 1848/49-es harcokban. 1849 június 12-én és 13-án a forradalomhoz és szabadságharchoz hű magyar honvédség sikeresen megvédte a Várat a Jellasics horvát bán által vezérelt császáriakkal szemben. Az ostromot visszaverő tüzérség a Várból lőtte Újvidéket, ahol az ellenség gyülekezett, óriási károkat okozva. A Vár védői 1849 szeptemberében adták fel magukat, miután megérkezett a világosi fegyverletételről szóló hír. Ez volt az utolsó előtti magyar erődítmény (Komárom előtt), amely feladta magát.

Újvidéknek, a szabad királyi városi rang elnyerésének pillanatától, állandó gondja volt a városháza épületének biztosítása. Az első városi tanács megalakulását követően a városatyák, a közismert és tekintélyes Ferenci mészáros házából igazgatták a várost, majd ezt követően a 18. század hatvanas éveitől, szinte állandóan napirenden volt egy igazi, rendeltetésének megfelelő és impozáns városháza felépítésének ötlete. A 19. század második felében már nyilvánvaló volt, hogy Újvidéken nincs egy olyan épület sem, amely biztosíthatta volna a városi szervek zavartalan működését. Az újvidéki városháza végül a 19. század utolsó évtizedére készült el, a városatyák „több évtizedes munkálkodásának eredményeként”.

A Petőfi Sándor mellszobor a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban (az épületen belül)

A péterváradi toronyóra Újvidék, Pétervárad és a vár egyik legjelentősebb szimbóluma. A toronyóra mutatóinak szerepe fordított. Ez azt jelenti, hogy a nagymutató jelöli az órák múlását. Mégpedig azért, hogy a Dunán haladó hajók már messziről láthassák a helyi időt.

Az újvidéki magyarság minden évben megemlékezik az 1944/45-ös ártatlan áldozatokról. A szertartást a Futaki úti temető egykori katonatemetői részében tartják. Az 1944–45-ös magyar áldozatok tiszteletére hamarosan emlékművt emelnek Újvidéken.